akkor kezdnem az elején. ez az egész bonyolult. vagy lehet h csak én látom annak? nem tudom. 

... kezdődött az egész. (mintha valami mesét írnék te jó isten : )) egy társkeresős oldalon böngésztem, szokásom elütni ott az időt. néha még normális emberekbe is belehet ütközni. rám írt.  nevezzük csak simán KÁ-nak. beszélgettünk, de nem nagyon fogott meg elsőre, mivel szokásos kérdések mentek. én pedig nem nagyon figyeltem rá. voltak mások is akik jobban felkeltették az érdeklődésemet. így közölte velem, ha nem egy eldöntendő kérdést rak fel akkor is ahával fogok válaszolni. és innentől kezdve be nem állt a (szánk) kezünk. az nap több mint 14 órát beszélgettünk egyhuzamban. azóta rengeteg minden történt. legfőképpen két durva telefon számla, mivel nem egy szolgáltatónál vagyunk. rengeteg mindent tudunk a másikról. olyan dolgokat amiket szerintem élőben nem nagyon osztanánk meg egymással. szinte minden nap beszélünk, órákat de nem egy- kettőt. valamikor hajnalig camozunk, bár most az övé bemondta az unalmast. - most jön a fekete leves.- nem egy helyen lakunk, de még nem is egy megyében. kb. olyan 300 km vagy több van közöttünk. még nem találkoztunk, viszont kemény három hónapja megyünk egymás agyára. rengeteget beszéltünk már a találkozóról, viszont a mai helyzetben pénz beszél és mi ugatunk. úgyhogy nem olyan könnyű a helyzet. bár van az a mondás akivel találkozni szeretnél arra úgyis találsz megoldást, hogy összejöjjön. vagy valami hasonló. :) ha most Blair szavával éjek igen mi már kimondtuk azt a bizonyos nyolc betűs sz-el kezdődő szót. DE hogy ez tényleg az-e, vagy pedig csak egy kedves, megszokott unaloműzés azt még nem tudom. nem tudom. de azt tudom hogy kell nekem!